Nem a tudatlanság a veszélyes...

Nem csak a tudaltanság a veszélyes…

Előfordul, hogy nem az a baj, hogy nem tudunk valamit, hanem az, hogy amit tudunk, az valójában nem igaz. Korlátoz minket, és képtelenek vagyunk nézőpontot váltani.

Ezt olvasd el kérlek újra:

Nem az a baj, hogy nem tudunk valamit, hanem az, hogy amit tudunk, az valójában nem igaz.

Csak azt hiszed, hogy igaz...

Az ügyfeleim nagy része azért fordul hozzám, mert abból a nézőpontból, ahonnan az adott helyzetet meg akarja oldani, nem tudja. Elakad. Gyakran újra és újra. Egyfajta vakság alakul ki, amiben akár évekig is benne maradhatunk, ha nem teszünk ellene.

Ha nem találod a megoldást valamire, kérdezd meg a következőket:

Mi az, amit elhiszek ezzel kapcsolatban?

Kinek a gondolata ez?

Valóban ezt gondolom én is?

Mi lenne, ha mást hinnék, ami segíti a megoldást?

Ha biztosan tudnám, hogy csak jól dönthetek, mit tennék?

Elmesélek egy nagyon jó kis történetet, amit Jack Canfield, A siker alapelvei című könyvében olvastam. Cliff Young 61 éves korában benevezett a Sydney-Melbourne Ultramaratonra. 875 kilóméter (!). Fiatal futó társai a rajtnál kigúnyolták a gumicsizmás farmert, a rendezők meg attól tartottak, hogy nem fogja túlélni sem a versenyt. Rajtnál mindenki gyorsan beleadott apait-anyait, Cliff meg nekiállt kocogni, „csoszogós” stílusban. Ő ugyanis nem olvasta a Runner’s World-öt, nem volt edzője, és fogalma sem volt róla, hogyan kellene egy hosszútávfutónak futnia. Nem TUDTA! Ezért hát keveset aludt, míg a többiek 6 órákat, ő csak 1-2 órákat, és ment tovább. 5 nap 15 óra és 4 perc alatt teljesítette a távot. 10 órával korábban, mint a második helyezett, és 2 napot rávert a korábbi rekordra. Egy 61 éves bácsika. Mert nem tudta, hogyan kellene futnia…

Törölj ki néha mindent, és nézd meg, hogyan csinálnád, ha nem tudnád azt, amit most tudsz, vagy tudni vélsz!

Te hol tudnád ezt a gondolatot most rögtön alkalmazni?

Iratkozz fel a hírlevelemre az oldal tetején, és olvass építő gondolatokat hétről hétre!